A tömés behelyezése a lyuk kialakításával kezdődik
A fogorvos akárhová készíti a fogászaton az üreg szélét, az eddig használatos (konvencionális) tömőanyagok és a kemény fogszövetek között vegyi kötés nem jön létre, hanem mikroszkópos méretű rés marad: a tömés széle újabb szuvas laesio keletkezése szempontjából éppen ezért mindenképpen veszélyeztetett
E veszély csökkentésére kell az üreg határait úgy megvonnunk, hogy e vonal minél rövidebb legyen. Minél egyszerűbb vonalak határolják az üreget, annál könnyebb jól, szorosan, falállóan tömni a fogat.
Fogorvosi tömés
A tömés elhorgonyzása érdekében olyanra formáljuk fogorvosi szempontból az üreget, hogy a tömés ne eshessék ki belőle, s ne mozduljon el benne. Hogy a tömés jól tartson, az üregnek még akkor is a dentinbe kell érnie, ha a caries csak a zománcra szorítkozott, ilyen laesiót vajmi ritkán kezel a fogorvos.
A praeventiv extensio során viszont esetleg teljesen ép zománcot is el kell távolítania a fogászaton. Ilyen esetben az üregnek legalább fél zománcvastagságig a dentinbe kell érnie, a fog nyakának közelében azonban, ahol már vékony a zománc, ennél is mélyebbre.
A fogorvos, azért, hogy a tömés ki ne essék, jó, ha az üreg bemenete (szájadóka) szűkebb, mint alapja, azaz célszerű, ha az üreg oldalfalai a száj adóktól az üreg feneke felé (enyhén, 1 — 2 foknyira) divergálnak.
Természetes, hogy csak akkor preparálhatjuk így az üreget, ha a tömést plasztikus anyagból készítjük, amely szilárd halmazállapotát az üregben nyeri majd el. Betét készítésekor, amelyet szilárd halmazállapotban helyezünk az üregbe, az üreg szájadékának kell tágabbnak lennie. Míg a megkeményedett plasztikus tömést a fentiek szerint kialakított tartási forma nem engedi az üregből kiesni, a betétet az a vékony cementréteg tartja, mellyel rögzítjük.
A fogtömő anyagok
A cement szemcséi egyrészt az üreg falaiba, másrészt a betét belső felszínébe ékelődnek. E helyen csak éppen megemlítjük, hogy a jól praeparált üregből a betét sem esik ki: az üreg falai majdnem párhuzamosak egymással, a betét pontosan beleillik az üregbe, s az üregfalak és a betét belső felszínei oly szorosan simulnak egymáshoz, hogy a jó betét cement nélkül felső fogból sem esik ki. Persze, ennek ellenére cementtel rögzítjük az üregben.
Aránylag könnyű a rágófelszíni üregben a tartási forma kialakítása. Ha a bemenettől folyamatosan szélesednék az üreg feneke felé, a szélen olyan zománcprizmák maradnának, amelyeknek nincs dentintámasztékuk, a dentintől támasztatlan zománc pedig terheléskor könnyen reped, letörik. így a tömés szélén széles rés keletkeznék.
Ennek elkerülésére a zománc-széleket — mint később részletesen tárgyaljuk — enyhén ferdére, a zománc—dentin határtól a zománc felszíne felé divergálóra kell faragni, így az üreg szájadéka a zománc—dentin határon a legszűkebb, onnan mind az alap, mind a fog természetes felszíne felé enyhén divergál: az üreg keresztmetszetben mintegy homokóra alakú.
Egyéb töméstípusok a fogászton
Lényegesen nehezebb feladat a fogorvos számára, a vestibulo-oralis vetületben széles approximális tömés elhorgonyzása, ennek tartására a már leírt homokóra forma elégtelen. A jobb tartás érdekében a nagy- és a kisőrlők approximalis felszínének szuvasodásakor a praeparálandó üreget mindenképpen kiterjesztjük a rágófelszínre is, s a rágófelszínen horgonyozzuk el az approximalis felszín tömését.
Ha csupán az egyik approximalis felszín szuvas, a rágófelszíni üregrészt az ép approximalis felszín felé szélesítjük, a beteg (tehát üreggé alakított) approximalis résszel pedig keskenyebb „nyakkal” kötjük össze. A készülő tömés a nyakon a legkeskenyebb, s hogy terheléskor el ne repedjen, fontos, hogy e helyen elég mélyre praeparáljuk a fogászaton. Lényegesen könnyebb a tömés tartásának biztosítása, ha mindkét approximalis felszín szuvas: a két approximalis üreg-részt a rágófelszínbe vágott, és annak egész barázdarendszerét magába foglaló, kellő mélységűre praeparált résszel kötjük össze. Az approximalis tömés tartását javítja, ha ezen üregrész két szélén — a vestibularis és az orális oldalán — a dentinfalba bemélyedést vágunk.
A tömés kiválasztásának szemponjai
F rágóerővel (nyomással) szemben ellenállóvá kell tennünk a tömést az üreg célszerű alakításával: a tömésnek az üregben nem szabad elmozdulnia, ha egyik vagy másik pontjára tömörítve hat a rágóizomzat egész ereje (keményebb ételrészre harapáskor). Ezt a fogorvos úgy érheti el, hogy az üregnek a rágófelszínnel párhuzamos falát — alapját, fenekét — laposra, síkra praeparálja: ehhez a felszínhez éles szögben csatlakoznak a fog hossztengelyével párhuzamos oldalfalak. Általában egyszerre alakítjuk ki az üreg praeparálásakor a tartási és az ellenállási formát a fentiek figyelembevételével.
Szuvas fogak kezelése
A szuvas dentin eltávolítása. Az üreg mélyén visszamaradt szuvas dentint csak a praeparálás e szakában távolítjuk el, amikor már megszabtuk az üreg határait, kialakítottuk a megkívánt tartási és ellenállási formát. Időrendben így eljárva előnyös helyzetbe kerülünk, ha a szuvas dentin maradékának eltávolítása során véletlenül megsértjük a pulpát: a szükségessé váló pulpasapkázást, ill. többnyire gyökérkezelést áttekinthető, kipraeparált, ideiglenes töméssel is jól zárható üregben, ill. üregből behatolva végezhetjük.
A fogászati tömés kialakítása a fogorvosnál Budapesten. Néhány további téma, mely megismerése hasznos lehet: fogász ára, fogorvos Budapesten, fogszuvasodás kezelése, fog tömés ára, Budapest fogászati klinika.
