A télikert falfestése történeti kontextusban
A festő- és mázoló munka a télikert vagy beépít terasz estében, Budapesten is a mesterségbeli tudáson kívül fokozott kézügyességet, jelentékeny kémiai és fizikai ismereteket és bizonyos művészi készséget és kiváló színérzéket igényel.
A festés és mázolás a télikertben sem azonos tevékenység. Bár mindkettőnek az a feladata, hogy felhordott festégréteggel a felületeket időtállóvá tegye, esztétikus külsőt adjon neki és a higiéniai igényeket kielégítse, különböznek elsősorban abban, hogy a festés főként felületek díszítésére és csak másodsorban a védelmét, a mázolás viszont éppen fordítva, leginkább a felületi védelmet szolgálja.
A télikertben a fal festő és a mázoló is festékkel dolgozik, de ezek a festékek csak alapanyagaikban egyeznek, felhasználásuk eltérő, és mások a festéshez, illetve a mázoláshoz használt festékek kötőanyagai.
A szakismeret tekintetében is komoly különbség van a télikerti festés és a mázolás között.
A régi korokból ránk maradt építészeti emlékeket vizsgálva azt találjuk, hogy a festés, mint iparági tevékenységet a festőművészettől nem választották lélesen. Külföldön ma is sok helyütt előfordul, hogy a festést a festészettől nem különböztetik meg világosan, mint ahogyan sok nyelvben, a festő- és mázolómunka meghatározásai között sem tesznek feltétlenül különbséget.
A falfestést a középkorban az élénk színezés, a gazdag színhasználat jellemezte, ezt a sokszínűséget csak a reneszánsz szorította ki. A reneszánsz korban lett divatos a télikertek kialakításakor is a díszes faragás ragyogó fény- és árnyékhatásai, maguk a feldolgozott nemes faanyagok, berakások (intarziák), textíliák amúgy is színes megjelenése. Később az egyház szolgálata is rányomta bélyegét a falfestésre.
Festés-mázolás története otthon akár Budapesten építés közben is érdekes lehet. További érdekes és izgalmas olvasmányok a budapesti télikerttel kapcsolatban is: festés, télikert építés, terasz beépítés, történet, falfestés.
