A csecsemőkor jelentősége az egészségre
Az elválasztás után is úgy kell táplálni a gyermeket, hogy megkapja azt a teljes értékű fehérjét, amelyet könnyen tud emészteni és fajazonossá átépíteni, melyből a zománc (és dentin) mátrixát képezi, valamint azokat az ásványi sókat és vitaminokat, amelyek a mineralisatio zavartalanságát biztosítják, így elkerülhető a korai fogászati kezelés. Egyre inkább tért hódít az a felismerés, hogy ebben a vonatkozásban nem egyetlen vitamin (D) és nem csupán a kellő mész- és foszforfogyasztás a fontos, hanem valamennyi vitaminnak és még számos más ásványi anyagnak is nagy fontosságot kell tulajdonítanunk, a fogorvos szerint.
A táplálkozás befolyása a fogra
A táplálkozás befolyása a posteruptiv maturatióra, a fogorvos megfigyelése alapján. A fog fejlődése az áttöréskor még nem fejeződött be, a gyökér apicalis harmada csak ezután alakul ki és mineralizálódik. Nem tekinthető azonban a zománcfelszín sem „befejezettnek”, mert az áttörést követően még különböző ionok felvétele útján mód van a fejlődés során keletkezett felületes, ill. a felülethez közel fekvő (többnyire csak mikroszkópos vagy inkább szubmikroszkópos méretű) defektusok reparációjára. Ezt a folyamatot nevezzük posteruptiv maturatiónak a fogászaton. Létrejötte és mérve, nemkülönben jellege attól a környezettől függ, amelybe a fog áttör. Ha kedvező környezetbe tör át a fog, e maturatio a szúval szemben legalább részben védetté teheti, ha kedvezőtlenbe, a zománcba beépülő ásvány-ionok fel-vétele helyett a még éretlen, számos defektust felmutató zománcot érik azok az ártalmak, amelyek cariest eredményeznek. E szempontból jelentősége van a nyálban oldott ionok természetének, koncentrációjának, a nyál pH-jának, de ennél is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk az áttörő fogon képződő lepedék összetételének, ez utóbbiról viszont jól tudjuk, hogy a táplálék összetételétől és consistentiájától függ. így hát a posteruptiv maturatio a táplálék praeresorptiv effektusának a függvénye. a fogszabályozás szükségessége később derül ki.
A fogszuvasodást csökkentő ételek
Ebben az összefüggésben kell legalább röviden tárgyalnunk bizonyos ételek szúval szembeni védő hatását a fogorvosnál. Így pl. ismert tény, hogy zsiradékok csökkentik (részben talán meg is szüntetik) a cukor és a szénhidrátok cariogen hatását, hasonló hatása lehet egyes fehérjéknek, ill. az azokban tartalmazott különböző aminosavaknak is. A zsiradékok védő hatása nyilván praeresorptiv: mintegy védő burkot képeznek a fogon, s a szénhidrát-bomlás során keletkező savaknak útját állják. így magyarázható pl., hogy a sok főtt tésztát olajjal (és sajttal) evő olaszokon általában kisebb mérvű a caries-intenzitás, mint azonos lisztmennyiséget más formában fogyasztó népeken, valamint az is, hogy a kakaóvajat is tartalmazó csokoládé szúkeltő hatása lényegesen kisebb, mint a legtöbb cukorkáé. E védő hatásban az a körülmény is szerepet játszhat, hogy a szájüreg hőmérsékletén megolvadó zsiradék a szénhidrát-részeket beburkolja és hozzáférhetetlenné teszi a bontó enzimek részére, a fogszabályozó felhelyezése után.
Szuvasodásgátlás
Caries-gátlást észleltek fokozott foszfátfogyasztástól is, pl. foszfáttal dúsított kenyértől. E kellően nem bizonyított effektus könnyen magyarázható volna azzal, hogy ez esetben foszfátdús lepedék támad, amelyben a zománcból kioldódó krisztallitek ionjai és a benne volt foszfát-ionok szorzata hamarabb éri el azt a kritikus értéket, amelyen túl kicsapódás (tehát recrystallisatio) következik be.
Alighanem e kérdéssel függ össze a táplálék hőmérsékletének (kellően nem bizonyított) befolyása a caries keletkezésére. Hogy melegebb hőmérsékleten gyorsabban zajlanak le a vegyi reakciók, közismert, e tényezőnek azonban csak lényegtelen befolyása lehet lepedékben lezajló bomlási folyamatokra, mert a hőmérséklet-különbség eleve nem túl jelentős, s a lepedékben hamar kiegyenlítődik. Nagyon forró és igen hideg étel váltakozó érintkezése a foggal fizikai úton károsíthatja a zománcot, így pl. forró étel evése közben az igen hideg ital. A zománc térfogata melegben növekszik, hidegben csökken, s hirtelen térfogatváltozás esetleg felszínes laesiót is eredményezhet. Fiatalkorúak fogainak felszínén is gyakorta észlelhetők ráeső fényben apró, finom repedések, amelyek a már leírt módon is — de más úton is (pl. a zománcra ható terhelés, torsiós terhelés eredményeként) — támadhatnak. Szerepük a fogszuvasodás keletkezésében tisztázatlan.
A fogászat lényege
A posteruptiv maturatio bizonyítottan a fog egész posteruptiv életében folyik, a leggyorsabban közvetlenül az áttörés után. Ezért tulajdonítunk különös jelentőséget az ún. perieruptiv életszakaszban a fogra ható miliőnek. A folyamatos, de nem egyenletes ütemű maturatiónak bizonyítéka, hogy a zománc egyes rétegeinek vegyi összetétele az élet folyamán változik, egyes ionok koncentrációja növekszik, más ionoké csökken az élet haladtával.
Az egészséges fog és tiszta mosoly, a fogszabályozó szükségessége a gyermek fogászaton.
