Kármentő műanyag berendezések

A veszélyes anyagok szállítása és rakodása közben rendkívüli esemény, baleset vagy súlyos szerencsétlenség történhet, melyet megelőzni és kármentesíteni kell. A technológiai folyamatok esetében számolni kell azzal, hogy ellenőrizhetetlen események következnek be, melyek emberi beavatkozást, speciális eszközök és berendezések alkalmazását igénylik. A modern ipari viszonyok között a kármentesítő edények és tálcák többsége műanyagból, műanyag származékból készül.

Sérült szállítójárművek kármentése

A veszélyes anyagokat szállító járműveken lévő konténerek tartalmát sérülésük esetén össze kell gyűjteni, a kifolyt anyagot semlegesíteni kell, ehhez tárolókapacitásra: hordókra, tálcákra és rekeszekre van szükség. A kármentesítő eszközök közül azért a műanyag tálca a leghatékonyabb eszköz, mert nagy mennyiségben is könnyen kezelhető és szállítható, ami azért fontos, mert a káresetek gyakorisága és milyensége nem pontosítható előre.

A szállítójárművek kármentesítése kármentesítő tálca segítségével, a kármentesítő területen, vasúti kocsil esetében a kármentesítő vágányon történik. A balesetek elhárítása során, kocsinként maximum 40 köbméter áruval, veszélyes anyaggal kell számolnunk, tehát ennek tárolására elegendő edényt vagy hordót kell beszerezni.

Kármentesítő berendezések

Ipari létesítmények, gyárak és terminálok esetében megvalósítható a kiépített kármentesítő zóna. Ezen zónák az alábbi létesítményeket tartalmazzák:

• kármentesítő tálca
• elvezető csatorna
• kármentesítő akna vagy tartály.

A kármentesítő tartályok és tálcák minden használatot követően alaposan kitisztítandók. A tiszta műanyagtálca előnye, hogy a lefolyt anyag visszafejthető, nem veszlik kárba. Másik szempont, hogy a különböző vegyianyagok keveredése robbanásveszélyes is lehet, ezért tisztítani kell a berendezéseket, az egyszerűbb műanyag műtárgyakat cserélhetjük is szükség esetén.

Egyéb teendők káresetnél

Nem szabad elfelejteni, hogy a környezetvédelmi és helyszínvédelmi szempontok mellett a lakosság biztonságát is szem előtt kell tartani, ezért a súlyosabb vegyi baleseteknél a hatóságok értesítése is kötelező.

Fogorvosi szeparálás

A fogászati kezelés során szükség van a gyors szeparálásra, e célra szerkesztett különleges műszerekkel végzünk: eszközei az ékhatást kihasználó, csavarerőre járó egyszerű vagy komplikáltabb műszerek, a szeparátorok.

Az Ivory-szeparátor kettős ívelésű abroncs által egybefogott két fémék, amelyek csavarral közelíthetők egymáshoz, ezt alkalmazzák a legtöbb fogászaton. A két ék hegye nem egymással szemben fekszik, hanem egymás mellett elcsúszik. Az ékek hegyét a szeparálandó fogközbe illesztjük, a gyökércsúcs felé nyomjuk, s közben az interdentalis papillát félretoljuk, meghúzzuk a csavart. Ennek következtében az ékek benyomulnak a fogközbe, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, s közben a két szomszédos fogat egymástól eltolják.

A szeparátor műszer használata

A fogorvos által jól elhelyezett Ivorv-szeparátor a fog nyakán támaszkodik meg, tehát nem akadályozza III. vagy IV. osztályú üregben a gingivalis üregfal előírásszerű praeparálását (a zománc ferdére és simára faragását gingivaszél-simítóval). Sajnos, ha pontosan az ínyszélig ér az üreg, és a fogon nincs ínytasak, praeparáláskor szükségszerűen összeütközünk a szeparátor ékeivel.

Az Ivory-szeparátor kettős ív emiatt általában csak a frontfogak között a fogászaton, esetleg nagyra nyitott szájban az első kisőrlő mellett tudunk használni (de annál hátrább nem). Nehézséget okozhat használata még az íny nagyobb mérvű retractiójakor, mert az incisalis élbe ütközhetnek már a szeparátor ívei, mikor az ékek még nem érik el a fog „klinikai koronájának” gingivalis szélét.

Egyéb műszerek a fogászaton

Az Elliot-szeparátor csak egy íve van, ezért a fogsor bármely részén használható. Két egymással csukló által összekötött ékből áll, amelyeket csavarral közelítünk egymáshoz, ill. tolunk el egymás mentén. A csavart a lap szerint meghajlított nyelű ékekről le is lehet venni és tetszőlegesen visszahelyezni, ezen az úton elérhető, hogy ugyanazt a szeparátort a fogsor mindkét oldalán használhassuk. Működtetni ti. csak úgy tudjuk, hogy a csavar a szájpitvarban fekszik, és az ékek nyelének hajlata konkavitásával az occlusiós sík felé tekint, mert így a fognyakra feszül az ék, és a csavar a rágófelszínre fekszik.

Perry-szeparátor

A fogorvos által kedvelt eszköz két karompárból áll, amelyeket mind a vestibularis, mind az orális oldalon csavarmenetes rúd köt össze. A fogakon a karompárok kapaszkodnak meg. A csavart az orthodontiában egykor használatos kulccsal meghúzva a két karompárt egymástól távolabbra toljuk, s e karmok magukkal viszik azokat a fogakat, amelyekre támaszkodnak. A Perry-szeparátor karmait összekötő rúd rövid vagy hosszú lehet. Rövid rúddal két egymás melletti fogat tolunk el egymástól, hosszú rúddal a fog mellől mindkét szomszédját eltolhatjuk. így járhatunk el pl. MOD-üreg praeparálása során, de így kell eljárnunk az ínyszéli III. osztályú üreg előkészítésekor és tömésekor is.

A szeparáló gépek működtetésekor a fogász a beteg rögtön feszülést, enyhe fájdalmat érez, a feszülő érzés igen jellegzetes, de mintegy fél-egy perc alatt megszűnik, ha nem húztuk meg túlságosan nagy mértékben a szeparátor csavarját. Amint megszűnt, újra meghúzhatjuk a csavart, s ha lassan, óvatosan járunk el, távolabbra tolhatjuk egy-mástól a fogakat, mint a csavar egyszeri hirtelen feszes meghúzása által. A szeparáláskor kiváltott fájdalom annak a jele, hogy a fog gyökérhártyáját és parodontiumát a tolerantia-határon túleső erő éri, hogy a fog elmozdulása a toleráltnál nagyobb, azaz a parodontiumot érő károsodás jele. Ha a szeparálást érzéstelenítésben végezzük, ezt a jelzőkészüléket kapcsoljuk ki. Ezért érzéstelenített betegen fokozott óvatossággal kell szeparálnunk a fogorvosnál.

A gyors szeparálás veszélye a parodontium (egyébként többnyire reparabilis) károsodása. Hogy ennek ellenére használjuk, azon előnyös hatásából fakad, hogy effektusa rögtön érvényesül.

A tömés behelyezése a lyuk kialakításával kezdődik

A fogorvos akárhová készíti a fogászaton az üreg szélét, az eddig használatos (konvencionális) tömőanyagok és a kemény fogszövetek között vegyi kötés nem jön létre, hanem mikroszkópos méretű rés marad: a tömés széle újabb szuvas laesio keletkezése szempontjából éppen ezért mindenképpen veszélyeztetett

E veszély csökkentésére kell az üreg határait úgy megvonnunk, hogy e vonal minél rövidebb legyen. Minél egyszerűbb vonalak határolják az üreget, annál könnyebb jól, szorosan, falállóan tömni a fogat.

Fogorvosi tömés

A tömés elhorgonyzása érdekében olyanra formáljuk fogorvosi szempontból az üreget, hogy a tömés ne eshessék ki belőle, s ne mozduljon el benne. Hogy a tömés jól tartson, az üregnek még akkor is a dentinbe kell érnie, ha a caries csak a zománcra szorítkozott, ilyen laesiót vajmi ritkán kezel a fogorvos.

A praeventiv extensio során viszont esetleg teljesen ép zománcot is el kell távolítania a fogászaton. Ilyen esetben az üregnek legalább fél zománcvastagságig a dentinbe kell érnie, a fog nyakának közelében azonban, ahol már vékony a zománc, ennél is mélyebbre.

A fogorvos, azért, hogy a tömés ki ne essék, jó, ha az üreg bemenete (szájadóka) szűkebb, mint alapja, azaz célszerű, ha az üreg oldalfalai a száj adóktól az üreg feneke felé (enyhén, 1 — 2 foknyira) divergálnak.

Természetes, hogy csak akkor preparálhatjuk így az üreget, ha a tömést plasztikus anyagból készítjük, amely szilárd halmazállapotát az üregben nyeri majd el. Betét készítésekor, amelyet szilárd halmazállapotban helyezünk az üregbe, az üreg szájadékának kell tágabbnak lennie. Míg a megkeményedett plasztikus tömést a fentiek szerint kialakított tartási forma nem engedi az üregből kiesni, a betétet az a vékony cementréteg tartja, mellyel rögzítjük.

A fogtömő anyagok

A cement szemcséi egyrészt az üreg falaiba, másrészt a betét belső felszínébe ékelődnek. E helyen csak éppen megemlítjük, hogy a jól praeparált üregből a betét sem esik ki: az üreg falai majdnem párhuzamosak egymással, a betét pontosan beleillik az üregbe, s az üregfalak és a betét belső felszínei oly szorosan simulnak egymáshoz, hogy a jó betét cement nélkül felső fogból sem esik ki. Persze, ennek ellenére cementtel rögzítjük az üregben.

Aránylag könnyű a rágófelszíni üregben a tartási forma kialakítása. Ha a bemenettől folyamatosan szélesednék az üreg feneke felé, a szélen olyan zománcprizmák maradnának, amelyeknek nincs dentintámasztékuk, a dentintől támasztatlan zománc pedig terheléskor könnyen reped, letörik. így a tömés szélén széles rés keletkeznék.

Ennek elkerülésére a zománc-széleket — mint később részletesen tárgyaljuk — enyhén ferdére, a zománc—dentin határtól a zománc felszíne felé divergálóra kell faragni, így az üreg szájadéka a zománc—dentin határon a legszűkebb, onnan mind az alap, mind a fog természetes felszíne felé enyhén divergál: az üreg keresztmetszetben mintegy homokóra alakú.

Egyéb töméstípusok a fogászton

Lényegesen nehezebb feladat a fogorvos számára, a vestibulo-oralis vetületben széles approximális tömés elhorgonyzása, ennek tartására a már leírt homokóra forma elégtelen. A jobb tartás érdekében a nagy- és a kisőrlők approximalis felszínének szuvasodásakor a praeparálandó üreget mindenképpen kiterjesztjük a rágófelszínre is, s a rágófelszínen horgonyozzuk el az approximalis felszín tömését.

Ha csupán az egyik approximalis felszín szuvas, a rágófelszíni üregrészt az ép approximalis felszín felé szélesítjük, a beteg (tehát üreggé alakított) approximalis résszel pedig keskenyebb „nyakkal” kötjük össze. A készülő tömés a nyakon a legkeskenyebb, s hogy terheléskor el ne repedjen, fontos, hogy e helyen elég mélyre praeparáljuk a fogászaton. Lényegesen könnyebb a tömés tartásának biztosítása, ha mindkét approximalis felszín szuvas: a két approximalis üreg-részt a rágófelszínbe vágott, és annak egész barázdarendszerét magába foglaló, kellő mélységűre praeparált résszel kötjük össze. Az approximalis tömés tartását javítja, ha ezen üregrész két szélén — a vestibularis és az orális oldalán — a dentinfalba bemélyedést vágunk.

A tömés kiválasztásának szemponjai

F rágóerővel (nyomással) szemben ellenállóvá kell tennünk a tömést az üreg célszerű alakításával: a tömésnek az üregben nem szabad elmozdulnia, ha egyik vagy másik pontjára tömörítve hat a rágóizomzat egész ereje (keményebb ételrészre harapáskor). Ezt a fogorvos úgy érheti el, hogy az üregnek a rágófelszínnel párhuzamos falát — alapját, fenekét — laposra, síkra praeparálja: ehhez a felszínhez éles szögben csatlakoznak a fog hossztengelyével párhuzamos oldalfalak. Általában egyszerre alakítjuk ki az üreg praeparálásakor a tartási és az ellenállási formát a fentiek figyelembevételével.

Szuvas fogak kezelése

A szuvas dentin eltávolítása. Az üreg mélyén visszamaradt szuvas dentint csak a praeparálás e szakában távolítjuk el, amikor már megszabtuk az üreg határait, kialakítottuk a megkívánt tartási és ellenállási formát. Időrendben így eljárva előnyös helyzetbe kerülünk, ha a szuvas dentin maradékának eltávolítása során véletlenül megsértjük a pulpát: a szükségessé váló pulpasapkázást, ill. többnyire gyökérkezelést áttekinthető, kipraeparált, ideiglenes töméssel is jól zárható üregben, ill. üregből behatolva végezhetjük.

A csecsemőkor jelentősége az egészségre

Az elválasztás után is úgy kell táplálni a gyermeket, hogy megkapja azt a teljes értékű fehérjét, amelyet könnyen tud emészteni és fajazonossá átépíteni, melyből a zománc (és dentin) mátrixát képezi, valamint azokat az ásványi sókat és vitaminokat, amelyek a mineralisatio zavartalanságát biztosítják, így elkerülhető a korai fogászati kezelés. Egyre inkább tért hódít az a felismerés, hogy ebben a vonatkozásban nem egyetlen vitamin (D) és nem csupán a kellő mész- és foszforfogyasztás a fontos, hanem valamennyi vitaminnak és még számos más ásványi anyagnak is nagy fontosságot kell tulajdonítanunk, a fogorvos szerint.

A táplálkozás befolyása a fogra

A táplálkozás befolyása a posteruptiv maturatióra, a fogorvos megfigyelése alapján. A fog fejlődése az áttöréskor még nem fejeződött be, a gyökér apicalis harmada csak ezután alakul ki és mineralizálódik. Nem tekinthető azonban a zománcfelszín sem „befejezettnek”, mert az áttörést követően még különböző ionok felvétele útján mód van a fejlődés során keletkezett felületes, ill. a felülethez közel fekvő (többnyire csak mikroszkópos vagy inkább szubmikroszkópos méretű) defektusok reparációjára. Ezt a folyamatot nevezzük posteruptiv maturatiónak a fogászaton. Létrejötte és mérve, nemkülönben jellege attól a környezettől függ, amelybe a fog áttör. Ha kedvező környezetbe tör át a fog, e maturatio a szúval szemben legalább részben védetté teheti, ha kedvezőtlenbe, a zománcba beépülő ásvány-ionok fel-vétele helyett a még éretlen, számos defektust felmutató zománcot érik azok az ártalmak, amelyek cariest eredményeznek. E szempontból jelentősége van a nyálban oldott ionok természetének, koncentrációjának, a nyál pH-jának, de ennél is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk az áttörő fogon képződő lepedék összetételének, ez utóbbiról viszont jól tudjuk, hogy a táplálék összetételétől és consistentiájától függ. így hát a posteruptiv maturatio a táplálék praeresorptiv effektusának a függvénye. a fogszabályozás szükségessége később derül ki.

A fogszuvasodást csökkentő ételek

Ebben az összefüggésben kell legalább röviden tárgyalnunk bizonyos ételek szúval szembeni védő hatását a fogorvosnál. Így pl. ismert tény, hogy zsiradékok csökkentik (részben talán meg is szüntetik) a cukor és a szénhidrátok cariogen hatását, hasonló hatása lehet egyes fehérjéknek, ill. az azokban tartalmazott különböző aminosavaknak is. A zsiradékok védő hatása nyilván praeresorptiv: mintegy védő burkot képeznek a fogon, s a szénhidrát-bomlás során keletkező savaknak útját állják. így magyarázható pl., hogy a sok főtt tésztát olajjal (és sajttal) evő olaszokon általában kisebb mérvű a caries-intenzitás, mint azonos lisztmennyiséget más formában fogyasztó népeken, valamint az is, hogy a kakaóvajat is tartalmazó csokoládé szúkeltő hatása lényegesen kisebb, mint a legtöbb cukorkáé. E védő hatásban az a körülmény is szerepet játszhat, hogy a szájüreg hőmérsékletén megolvadó zsiradék a szénhidrát-részeket beburkolja és hozzáférhetetlenné teszi a bontó enzimek részére, a fogszabályozó felhelyezése után.

Szuvasodásgátlás

Caries-gátlást észleltek fokozott foszfátfogyasztástól is, pl. foszfáttal dúsított kenyértől. E kellően nem bizonyított effektus könnyen magyarázható volna azzal, hogy ez esetben foszfátdús lepedék támad, amelyben a zománcból kioldódó krisztallitek ionjai és a benne volt foszfát-ionok szorzata hamarabb éri el azt a kritikus értéket, amelyen túl kicsapódás (tehát recrystallisatio) következik be.

Alighanem e kérdéssel függ össze a táplálék hőmérsékletének (kellően nem bizonyított) befolyása a caries keletkezésére. Hogy melegebb hőmérsékleten gyorsabban zajlanak le a vegyi reakciók, közismert, e tényezőnek azonban csak lényegtelen befolyása lehet lepedékben lezajló bomlási folyamatokra, mert a hőmérséklet-különbség eleve nem túl jelentős, s a lepedékben hamar kiegyenlítődik. Nagyon forró és igen hideg étel váltakozó érintkezése a foggal fizikai úton károsíthatja a zománcot, így pl. forró étel evése közben az igen hideg ital. A zománc térfogata melegben növekszik, hidegben csökken, s hirtelen térfogatváltozás esetleg felszínes laesiót is eredményezhet. Fiatalkorúak fogainak felszínén is gyakorta észlelhetők ráeső fényben apró, finom repedések, amelyek a már leírt módon is — de más úton is (pl. a zománcra ható terhelés, torsiós terhelés eredményeként) — támadhatnak. Szerepük a fogszuvasodás keletkezésében tisztázatlan.

A fogászat lényege

A posteruptiv maturatio bizonyítottan a fog egész posteruptiv életében folyik, a leggyorsabban közvetlenül az áttörés után. Ezért tulajdonítunk különös jelentőséget az ún. perieruptiv életszakaszban a fogra ható miliőnek. A folyamatos, de nem egyenletes ütemű maturatiónak bizonyítéka, hogy a zománc egyes rétegeinek vegyi összetétele az élet folyamán változik, egyes ionok koncentrációja növekszik, más ionoké csökken az élet haladtával.

A fogszuvasodás és megelőzése

A fogak öntisztulása rágás közben, a fogsorok zárásakor az antagonisták közül kipréselt, detergáló, szemcsés-rostos anyagokat tartalmazó ételpép súrolóeffektusának a következménye, ez a fogszuvasodás elkerülésének legjobb módja. Hasonló eredményt hoz a két fogsor egymás közötti „játéka” ételpép távollétében, amit találóan a mandibula „üres mozgásának” nevezünk, valamint a fogak oralis felszínén. Az érdes felszínű és emberen a beszéd által sokat igénybe vett és mozgó nyelv súroló effektusa az oralis köpenyfelszíneket általában szúgmentesen tartja.

Öntisztulás és fogorvos

A fogak öntisztuló felszínén nem tapad meg lepedék, míg az öntisztulásból kizárt területeken többnyire bőven található. Ezért az öntisztulásból kizárt területeket habitualisan tisztátlan zónáknak nevezzük.

A lepedék (plakk, recte: plaque) köztianyagba ágyazott mikroorganizmusok szövetszerű konglomerátuma. Vékony rétege szabad szemmel nem látható, a tömegesebb lepedék azonban jól észlelhető. Környezetéből könnyen vesz fel festékanyagot, ennek természetétől függően különböző sínű lesz.

A szuvasodás fogászati lényege

Klinikai tapasztalatok szerint a cariogen lepedék többnyire színtelen, illetve szürkésfehér, az emberi szájban gyakorta látható barnás színű lepedék carieskeltő jelentősége csekélyebb, sokak szerint kétséges. A lepedék szerkezete is, összetétele is függ más tényezők mellett attól is, hogy mióta tapad a fogon. A köztianyagba – vegyhatástól függően – mészsók csapódnak ki: fogkő képződik. A cariogen lepedék viszont savi vegyhatása folytán fogképződésre kevésbé hajlamos.

A fentebbiek értelmében az öntisztulásban részt vesz a fog rágófelszíne – eltekintve a gödröcskéktől és a barázdáktól (melyeknek habitualis tisztátlansága mélységükkel egyenesen, harántátmérőjükkel fordítottan arányos) – valamint a köpenyfelszínek a legnagyobb kidomborodástól occlusalis irányba eső kisebb része. Kizárt az öntisztulásból a gödröcskék és a barázdák túlnyomó többsége, mondható összessége, valamint a korona sima köpenyfelszínének a legnagyobb kiöblösödés és az ínyszél közötti sávja, főképpen a fogközökben, ahová nem fér be a nyelv, s melyeket már nem tölt ki teljesen a papila interdentalis. Ifjúkorban, míg a hám a kontaktpont közelében tapad, tulajdonképpen nincs is”fogköz”, mert a két szomszédos fog egymás felé tekintő approximális felszíne által határolt kúpszerű teret teljesen betölti az ínyszemölcs, fogköz, s így interdentalis holt tér, interdentalis habitualisan tisztátlan zóna csak az életkor előrehaladtával keletkezik hámtapadásnak apicalis irányú vándorlása révén.

Ezért a fog approximalis felszínén a caries később keletkezik, mint a gödröcskékben, barázdákban.

Kémiai hatóanyagok szerepe a vízkezelésben

A városokban lévő ivóvíz a megfelelő telepeken, a vízkezelésnek köszönhetően nyerhető ki. A víztisztítás bonyolult berendezések segítségével történik, különféle kémiai anyagok hozzáadásával. Az egyik legfontosabb adalékanyag a baktériumok elpusztítására hivatott klórszármazék, gyakran ez a klór-dioxid.

A modern városi víztelepeken olyan adalékanyagokat is alkalmaznak, melyek segítenek az egészségmegőrzésben, például megelőzi a fogszuvasodást.

Víztisztítás amerikai példán

Az egyik legnagyobb amerikai víztisztító telepen például számítógépes szimulációk segítségével határozzák meg a szükséges adalékanyagok mennyiségét és a betáplálás optimális helyét.

A víztisztítás egy rendkívül hosszadalmas és bonyolult folyamat, mely az alábbi részegységekből áll:

Vízkiemelés a vízforrásból (Chicago esetében a Michigen tóból származik a víz, 6-9 méter mélyen található a szívócső)

• A vízgyűjtőben tárolják a vizet, ahova alagutakon keresztül jut el
• Nyolc lépésben fizikai szűrésre kerül sor
• Kémiai szűrési és tisztítási eljárások
• A keverőmedencében kicsapatják az oldott szennyeződéseket
• Ülepítés és újabb szűrés
• Homok és kavicságyas szűrés
• Kémiai tisztítás
• Elosztás és továbbítás.

A víztisztítás során használt szerek

• Klór – az ivóvíz fertőtlenítésére
• aluminium-szulfát – koaguléáció, szennyeződések kiszűrése
• polifoszfát – az ólom oldásának és kimosásának megakadályozására
• aktív szén – kellemetlen ízek és szagok eltávolítása érdekében
• fluor – a fogak védelme érdekében.

A kémiai anyagok elenyésző mennyiségben találhatóak meg az elkészült ivóvízben. Száz liter vízben nagyjából egy teáskanálnyi oldott anyag található a vízkezelés végeztével.
Ivóvíz és a fogak egészsége

Bár úgy tűnhet, hogy az ivóvíz csak pozitív hatással lehet fogainkra, valójában a nem megfelelő minőségű folyadék károsíthatja. A klór negatív élettani hatásairól nem kell különösen hosszan beszélni, de az ólom és az oldott vegyi anyagok rendkívül kedvezően befolyásolhatják, különösen a gyermekek fogainak egészségét.

Mibe öltöztessük ágyunkat?

Régen az ember becsukta maga mögött a munkahely ajtaját, és huss, már el is felejtette a melót, és foglalkozott a barátokkal, családdal, focival. A mai ember már képtelen kikapcsolni, hisz az okostelefon egyfolytában adja az impulzusokat, és kéri a törődést. Üzenetek, levelek, megosztások. Nincs vége.

Ezért szó szerint létkérdéssé vált, hogy legalább az alvásunk idejére valóban pihentető környezetet tudjunk teremteni.

Pihentető hálószoba

A hálószoba akkor lesz a barátunk, ha a legkevesebb zavaró tényezőt visszük be oda. Tehát a telefon, a telefontöltővel együtt kint marad. De akkor mire fogok felébredni, mondod magadban, és hopp, a telefon máris besurrant a hálóba.

Akkor legalább néhány oxigéntermelő szobanövényt tegyél be, hogy éjszaka a szervezeted feltöltődhessen. A falakon kevés képet helyezz el, különben amint meglátod és beindul a gondolat-malom, és nem lesz alvás.

A napod egyharmadát a hálóban töltöd, ezért a falak és az ágynemű jól megválasztott színe képes arra, hogy egyensúlyba hozza azt, ami napközben erősen kibillent.

A hálószoba színei és a Te egyéniséged

A hálószoba színe, a falakat, díszpárnákat és az ágyneműt is ideértve, nagyon fontos. nem azért, mert a kék szín mindenkit megnyugtat, mert lehet, hogy neked nem a kékre van szükséged.

Attól függ mire van szükséged, mi fog téged pihentetni, hogy te magad „milyen színű vagy”.

Ha a munkád monoton, és leginkább egy összefolyó szürkeségre emlékeztet, akkor, ha a szoba fala nem is, de legalább az ágyneműd legyen bordó színű, erős, élénk bordó. A bordó, a vörös az élet, a lendület színe, és, ha az egész napod színtelen, akkor éjjel az ellenkezőjére van szükséged, hogy feltöltsön.

Ha egész nap agyalsz, és beszélsz és gondolkodsz és érvelsz és tervezel, akkor neked éjjelre nyugalom kell. Jöhet a kék lepedő, és a kék ágynemű. De azért figyelj arra, hogy havonta két hétvégén kicseréld valami élénk narancssárgára legalább a lepedőt és a párnát, különben a libidód is elnyugszik és pihenni tér.

Ha egész nap fém és üveg irodaházban vagy, de amúgy lendületes, szenvedélyes ember vagy, akkor ne bordó lepedőn aludj, hanem inkább zöld legyen. Ha nem szereted a zöld színt, ha tényleg nem szereted, akkor legalább a párnád legyen zöld.

Ha fém és üveg irodaházban töltöd a napod korlátok és szabályok között, és amúgy nyugis, csendes típusú ember vagy, akkor jöhet a bordó és narancs mintás ágynemű, és vele a szenvedély és a lendület, legalább álmodban azt tedd, amihez kedved van.

A télikert funkciói

A beépített terasz és a télikert a berendezést követően nyeri el funkcióját. A modern szemléletmód és a legújabb technológiák lehetővé teszik, hogy több funkciót is ellásson, több szerepet is betöltsön az újonnan épített helyiség. A legtöbben az alábbi funkciók valamelyikét szánják a beépített terasz számára: dolgozószoba, pihenőszoba, növényház, lakószoba, konditerem vagy játszószoba.

Zónás berendezés

A praktikus kihasználhatóságot teszi lehetővé a zónás kialakítás. Ebben az esetben nem csupán egyetlen funkciónak tud megfelelni a megépített télikert, hanem egyszerre több célra is használhatjuk. Mit jelent a zónás kialakítás? A télikert egyes részeit különféle feladatok ellátására rendezzük be. Térelválasztóként alkalmazhatunk bútordarabokat, állfalat, de általában erre nincs is szükség. A megfelelő kialakítás alapfeltétele a kiváló minőségű műanyag nyílászárók beépítése és a hatékony árnyékolás, fűtés és klíma beszerelése.

Növénysarok és pihenőszoba

A leggyakoribb zónás kialakítás a növényszoba és pihenőszoba kombináció, melyhez gyakran társul a dolgozószoba funkció. A növények számára kialakított helyiség az emberek számára is kellemes lehet, csupán a páratartalom kontrollálását kell megoldani. A növények ápolásához szükséges asztal és mosdó a helyiség egyik sarkában kap helyet, a virágok elhelyezése az egész szobában lehetséges, a pihenősarok berendezésére egy kényelmes fotel, ágy esetleg kávézóasztal szolgál. A pihenőszobában található bútordarabok környékére is helyezhetünk növényeket.

Fitneszterem, konditerem a télikertben

Az erőteljes testmozgás közben az emberi szervezetnek tiszta levegőre és oxigénre van szüksége. A növények lélegeznek, ezért a növénykertként használt beépített terasz nem minden esetben alkalmas fitneszteremként történő használatra. A dolgozószobában kellemes környezetet biztosítanak a növények.

Bármilyen télikerttípust szeretnénk kialakítani, a legfontosabb, hogy hozzáértő szakemberek gyártsák le a szerkezetet és lelkiismeretes mesterek végezzék el a beépítést. A budapesti télikert építő szakemberek a tervezésben és engedélyeztetésben is segíthetnek.

Fertőtlenítés forrázással

A főzelék- és zöldségfélék lemosása igen fontos feladat. Célja, hogy a szállítás, tárolás, tisztítás folyamán esetleg keletkező szennyeződésektől a főzelék- és a zöldségféléket mentesítsük.

A főzelék- és zöldségféléket, fajtáiknak megfelelően, bő vízben, dörzsöléssel, váltott vízzel, csap alatt vízsugárral vagy áztatással mossuk meg. A lemosás csak erre a célra használt, tisztán tartott nagyobb edényben, medencében stb. szabad végezni.

Lemosáshoz csak ivóvizet használjunk

A fejeskáposztát és vöröskáposztát a megtisztítás után bő, tiszta, hideg vízben erős dörzsöléssel mossuk tisztára.

A kelkáposztát többször váltott bő hideg vízben mossuk meg jól, közben egy kis áztatással időt hagyva arra, hogy esetleg még benne meghúzódó férgek a víz felszínére jöjjenek és eltávolíthatók legyenek.

Ugyancsak így mossuk meg a kelvirágot és kelbimbót is.

Saláta tisztítása

A fejes salátát kb. fél óráig, bő, tiszta, váltott hideg vízben áztatjuk, majd utána a csap alatt zuhanyozó rózsa segítségével tisztára mossuk. Különösen fontos, hogy a zuhanyozócsap alatti lemosáskor a víz a saláta levelei közé is behatolva, onnan az esetleg lerakódott szennyezett, port lemossa, hogy a saláta homokos ne maradjon.

Paraj tisztító kezelése

A parajt többször váltott, bő, tiszta vízben nagy csomókban összefogva és jól lerázva mossuk, hogy ne legyen homokos. Az egyik vízben való mosás után a parajt két kezünkkel csomóra összefogjuk, jól lerázzuk, hogy a benne levő víz lecsurogjon a szennyel és homokkal együtt, majd áttesszük a másik bő, tiszta vízbe, ahonnan ugyancsak alapos jó lemosás után, csomóba fogva jól lerázva, lecsurgatva, átszedjük a következő vízbe. Ezt kétszer-háromszor megismételjük, mindaddig, amíg a paraj teljesen tiszta, homokmentes nem lesz. Erről úgy győződünk meg, hogy egy-két levelet megízlelünk és ha az nem ropog a fogaink alatt, akkor a paraj megfelelően tiszta és főzésre kész. Ha a lemosás után a parajt nyomban megfőzzük, a lemosáshoz langyos vizet is használhatunk.

A sóska lemosásának módja a parajéval teljesen azonos.

A tököt letisztítás után és a gyalulást megelőzően tiszta, hideg vízben erős dörzsöléssel mossuk le.

Az ivóvízhálózat fertőtlenítése és tisztítása

A gyárak, cégek és üzemek egyik legnagyobb problémája a berendezéseikben lerakódó biofilm. A gyártósorok esetében csak bevételkiesésről beszélhetünk, amikor a biofilm által okozott kellemetlenségekről beszélünk, az egészségügyi intézményekben, fogászatokon komoly fertőzésveszélyt jelent, egészségkárosodást is okozhat.

A biofilm fertőzi az ivóvizet, emellett szűkíti a csőhálózat keresztmetszetét, ami a szivattyúk működését befolyásolja károsan. A hőcserélő berendezések esetében kiugróan romlik a teljesítmény, nő a működtetési költség.

A biofilm-lerakódás hátrányos hatásai

• Megnöveli a csövek korrózióját, a javítások költségét,
• megnöveli az energiafelhasználást, az energiaigény, így a fenntartási költségeket
• anaerob baktériumok telephelye, melyek rongálják a fémet
• szűkíti a vízhálózat csöveinek keresztmetszetét, áteresztő képességét.

Miért alakul ki a biofilm

A vízben rengeteg oldott anyag található, melyek kedvezhetnek a baktériumok szaporodásának. A baktériumok a vízben sodródva olyan helyet keresnek, ahol megtelepedhetnek és szaporodhatnak, ez értelemszerűen a csőfal. A csőfalon megtelepedett baktériumtelepek gyorsan szaporodnak horizontálisan és a csőfal minél nagyobb részét próbálják ellepni. A megtelepedett biofilm több rétegben rakódik le, és más mikroorganizmusoknak és baktériumoknak is táptalajul szolgálhat.

A biofilm leoldása

Mivel a fent említett okokon túl a biofilmen megtelepedő, majd arról leszakadó fertőzéseket okozó baktériumok az ivóvizet fogyasztók számára is veszélyesek lehetnek, ezért rendkívül fontos a kezelése, leoldása és tisztítása.

A biofilm leoldása azért bonyolult, mert a legtöbb fertőtlenítő szer csupán a legfelsőbb rétegeket képes megbontani. A komplett tisztítás klór-dioxid alkalmazásával érhető el szakszerűen. A csőrendszer tisztítása és fertőtlenítése havonta minimum egy alkalommal kötelező, ezzel biztosítható a víz tisztasága és a csőrendszer élettartama is megnövelhető.